A TORCH olyan fertőzések nevének kezdőbetűiből álló betűszó, amelyek a magzatra veszélyt jelenthetnek, amennyiben az anya nem védett még. Ezek azok a fertőzések, amelyeken a lakosság nagy többsége már gyerekkorában átesett, így szervezete felismeri később a betolakodót és ellenanyagokat termel, ezáltal megvédve a magzatot is.
Azoknak az anyáknak a magzatai, akik nem védettek e fertőzésekkel szemben, veszélynek vannak kitéve, ha az anyuka nem elég körültekintő a terhessége során. Különösen azért, mert a felnőttkori fertőzések sokszor nagyon enyhe tünetekkel járnak, így nem is biztos, hogy fény derül a fertőzésre, amely azonban károsíthatja a magzatot vagy vetélést okozhat. Ezért érdemes tudatában lenni annak, hogy a várandós anyuka védett-e, és ha nem, milyen óvintézkedéseket érdemes megtennie.
A TORCH a Toxoplasma, Rubeola, Citomegalovírus, Herpes fertőzések kezdőbetűiből áll. Továbbá jegyezzük még a Parvovirus, Varicella, hepatitis B és a terhesség kapcsolatát is.
TOXOPLASMA
A betegség a legyengült immunrendszerű emberekre és a várandósokra jelent veszélyt. A kismamák esetében a betegség magzatkárosító hatású lehet a 9 hónap alatt bármikor. A magzat lehetséges károsodásai kezeletlen, friss toxoplazmafertőzés esetén: nyirokcsomó nagyobb, gyulladt, láz, szemtünetek, szem gyulladása, látási problémák. (Amelyet születés után az újszülöttön tapasztalhatnak).
Ha régóta van macskád, lehet már át is estél a betegségen, de előfordulhat az is, hogy csak a terhesség során fertőződsz meg, annak ellenére, hogy évek óta macskát tartasz. Az otthonukban macskát tartó kismamák a legveszélyeztetettebbek. Ha a macska kijár a szabadba a fertőzés veszély tovább fokozódhat, hiszen bármit hazavihet a lakásba. Az újbóli toxoplazma fertőzések nem jelentenek veszélyt, mert ekkorra már védett vagy.
A toxoplazma szűrés, vérvizsgálat
Lehetőség van a toxoplazmózis vérvétellel történő vizsgálatára, ahol a vérben lévő ellenanyagokat nézik meg. Ezek szintje mutatja meg, hogy:
- soha nem estél át még a fertőzésen, tehát fogékony vagy
- átestél a fertőzésen korábban, még a terhesség előtt, védett vagy
- friss fertőzésed van, ezt antibiotikummal kezelik
Ha a vérvétel eredménye „Fogékonyság” vagy „Friss fertőzés”, akkor ismétlik a vizsgálatot. „Friss fertőzés” esetén azért, hogy biztosak legyenek az eredményben, kiszűrjék a technikai hibát. „Fogékonyság” esetén 2-3 havonta ismétlik a vérvételt a terhesség alatt, annak érdekében, hogy a későbbiekben esetlegesen felmerülő fertőzést mihamarabb kiszűrjék. ( nutriklub )
RUBEOLA
A rubeola a gyermekkorban jelentkező kiütéses betegség, ami a szervezett oltási kampányoknak köszönhetően ma már viszonylag kevés gondot okoz a terhesség során (a kanyaró, a mumpsz és a rubeola elleni kötelező MMR védőoltást 15 hónapos korban kell beadni). A vírus magzatkárosító hatása miatt a családtervezés vagy a terhesség elején mégis ajánlott a rubeolaszűrés elvégzése, ahol ellenanyagteszttel ellenőrzik a védettséget. A gyermekkorban nem immunizált vagy bizonytalan védettségű nőket pár hónappal a teherbeesés előtt ajánlott beoltani: a terhesség előtti immunizálás később már életre szóló védelmet biztosít az anyának. Az MMR oltás terhesség alatt nem adható, mivel a vakcina élő hatóanyagokat tartalmaz.
A vírus a vérárammal jut át a méhlepényen, és főleg a terhesség első harmadában okozhat fejlődési rendellenességet. Elsősorban hallás- és látáskárosodás, néhány esetben pedig szívfejlődési zavar fordulhat elő. Ultrahangvizsgálattal a máj és lép megnagyobbodásai is felfedezhetőek, emellett károsodhat a méhlepény, ami ilyenkor jelentősen megvastagszik és meszesedés is gyakran látható benne. A vírusfertőzés hatására a magzat visszamarad a fejlődésben és kimutatható a belső szervek működési zavara is. A már kialakult magzati fertőzésre nem létezik gyógyszer, ezért a fertőzés megelőzése a legfontosabb. ( gendiagnosztika )
Cytomegalovírus (CMV)
A legtöbb méhen belüli vírusfertőzésért a cytomegalovírus (másnéven cytomegáliavírus) felelős, amelyet sok ember tünetmentesen hordoz magában. A CMV leginkább a legyengült immunrendszerű szervezetben okoz gondot, ami a legtöbbször lázzal, torok- és fejfájással, izomfájdalmakkal, valamint étvágytalansággal jár együtt. A betegségen átesett személyek többször is elkaphatják a vírust, vagyis a rubeolával ellentétben nem alakul ki védettség a fertőzést követően. A magzat fertőződésére akkor a legnagyobb az esély, ha az anya először betegedett meg: a fejlődő gyermek ilyenkor körülbelül 40 százalékos eséllyel kaphatja meg a vírust. A CMV előfordulása újszülöttekben 0,4-2,3 százalék között mozog, de csak minden tizedik baba mutat a betegségre utaló tüneteket.
A fertőzöttség ultrahangos vizsgálattal valószínűsíthető a következő jelek alapján: a méhlepény vagy az agyállomány meszesedése, illetve máj- és lépduzzanat jelenléte. Az ultrahangos képek alapján nyert gyanút további laborvizsgálatokkal lehet igazolni. A CMV-fertőzés korai stádiumban gyógyszerekkel is jól kezelhető, ennek hiányában később körülbelül 10 százalék fölött várható súlyos rendellenesség kialakulása.
Herpes simplex vírus (HSV)
A herpes simplex vírusnak két típusa ismert, a HSV-1 és a HSV-2. Mindkettő a bőr és nyálkahártya fertőzését okozza: a HSV-1 többnyire az ajkakon (herpes labialis) és a szem szaruhártyáján (herpes simplex ceratitis), míg a HSV-2 elsősorban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön és a környező területeken (herpes genitalis) okoz elváltozást. A herpeszvírusok a fertőzött területtől függően a szájból vagy a száj környékéről származó váladékkal, az elváltozásokkal való közvetlen érintkezéssel, leggyakrabban nemi kontaktus útján vihetőek át (a vírus a nyálkahártya apróbb sérülésein keresztül képes átadódni). A fertőzésen a népesség legkevesebb harmada, a zsúfoltabb körülmények között élők több mint háromnegyede átesik.
A tüneteket mutató terhes asszonyoknál mindössze egy százaléknál kisebb arányban várható a magzat fertőződése, ami ultrahangvizsgálattal az előzőekben már leírt jelek alapján (a méhlepény károsodása, máj- és lépduzzanat) ismerhető fel. A születendő magzat azonban 40-60%-os eséllyel fertőződhet a szülőcsatornán keresztül, ami szintén súlyos fejlődési rendellenességekhez, például agyvelőgyulladáshoz vezethet. A nemi szervi herpeszek egyébként nem zavarják a terhességet és a szülést sem, aminek oka, hogy a fertőzésen már átesett kismamák szervezetében a magzatot is óvó ellenanyagok termelődnek. Veszélyesnek kizárólag azok az eseteket minősülnek, amikor az elsődleges fertőzés súlyos: ez egyrészt spontán vetélést okozhat a terhesség első harmadában, később pedig akkor járhat halálos kimenetellel a magzatra nézve, ha a terhesség végéig nem termelődik elég ellenanyag az anya szervezetében. Az aktív herpeszes tüneteket mutató várandós nők esetében ez utóbbi miatt császármetszés alkalmazása is szükségessé válhat (a császármetszés előnyeiről és hátrányairól lásd korábbi cikkünket: Egyre gyakoribb, de korántsem veszélytelen a császármetszés).
Parvo B19 vírus
A parvo B19 vírus gyakori a 2-12 éves korosztálynál, az ennél idősebbek 40 százaléka azonban nem mutat védettséget. A vírus cseppfertőzés révén terjed: a legnagyobb veszélynek az imént említett korosztállyal találkozó várandós anyák vannak kitéve. A fertőzést kiütések és az ezzel egy időben jelentkező ízületi fájdalmak jelezhetik: a tünetek körülbelül minden négyszázadik terhes nőnél fordulnak elő. Nagyjából minden harmadik magzat fertőződik méhen belül és a kialakult magzati fertőzések 10 százalékában fordul elő vetélés. A parvo B19-cel történő fertőződés nem okoz magzati rendellenességet.
Varicella-zooster vírus (VZV)
A varicella-zooster vírus (VZV) jellegzetessége, hogy az első fertőzést követően bárányhimlőt, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó lappangást követően övsömört idéz elő. Bárányhimlő-fertőzésen gyermekkorban szinte mindenki átesik, ami egész életre szóló védettséget jelent a vírussal szemben. A betegség cseppfertőzés (már a lappangási idő alatt) és pörkök útján terjed. A betegség lefolyását követően a vírusok idegdúcokban, elsősorban a gerincvelői érzőidegdúcban bújhatnak meg. Előfordulhat, hogy a vírus soha többé nem okoz tüneteket, de megesik, hogy egy bizonyos lappangási időt – a szervezet immunrendszerének gyengülését – követően újból aktivizálódik.
VZV-fertőzés körülbelül minden hatezredik terhességnél fordul elő, többnyire már idősebb korban. A terhesség első harmadában 10 és 50 százalék között okoz magzati rendellenességet. Ultrahanggal a megvastagodott, meszes méhlepény mellett a központi idegrendszer, a szem és a végtagok rendellenességei figyelhetőek meg. A terhesség utolsó hetében elkapott fertőzést az érintett magzatok 30 százaléka nem éli túl.
A bárányhimlő elleni védőoltás nem tartozik a kötelező oltások közé, de ajánlott, különösen a terhesség előtt álló, bárányhimlőn át nem esett nők számára. A rubeolához hasonlóan a bárányhimlő esetében is még a családtervezés során ellenőrzik, hogy rendelkezik-e az anya védettséggel.
Hepatitis B
A hepatitis B vírust a vér, a vérkészítmények, a szövetnedvek és más váladékok – ondó, hüvelyváladék, nyál – terjesztik: a fertőződés szexuális úton vagy igen kis mennyiségű vér vírusos szennyeződése során történik (ez utóbbi bőrsérülések, tetoválás, akupunktúra, intravénás droghasználat, véletlen tűszúrásos sérülések vagy szervátültetés útján történhet). A tünetmentes hordozók és a krónikus betegek évekig, de akár életük végéig is fertőzőképesek maradhatnak.
A vírus előfordulási gyakorisága a világ különböző részein 0,2 és 20 százalék között mozog. A vírushordozó anyáról a magzatra terjedő fertőzés ritkán fordul elő: amennyiben mégis megtörténik, ultrahanggal a máj- és lépduzzanat mellett a növekedés visszamaradása látható. Magzati rendellenesség kialakulása ebben az esetben nem várható. A magzati fertőződéssel szemben különleges jelentőséggel bír a vírushordozó anyák újszülöttjeinek szülés során elszenvedett fertőzése, mert a gyermekből is vírushordozó, később pedig krónikus májbeteg válhat. Az újszülöttek 95%-os eséllyel fertőződnek a vírushordozó anyáktól, amennyiben nem kapnak védőoltást. Itt is a megelőzés a fontos, ezért a terhesség 16. hetében rutinszerűen szűrik a várandósokat, szükség esetén pedig oltást adnak az újszülöttnek.