Ha a betegnél a klinikai tünetek (arthritis-szerű ízületi fájdalom, duzzanat, izomfájdalom, zsibbadásérzés a végtagokon, krónikus fáradtság, hőemelkedés, ismeretlen eredetű bőrtünetek, pillangófolt, fényérzékenység, hajhullás) és gyulladásra utaló laboratóriumi eredmények (emelkedett CRP, gyorsult vvt- süllyedés, alacsony fehérvérsejtszám, thrombocytopaenia, ELFO kép kóros), vagy a célszerv károsodást jelei (pl. fehérje ürítés vizeletben) alapján felmerül az autoimmun betegség gyanúja, és az egyéb hasonló tüneteket (fertőzés, malignitás, allergia, gyógyszerreakció) okozó kórképeket sikerült kizárni, az esetleges autoantitestek kimutatásának irányában kérhetünk vizsgálatokat.
ANA vizsgálat
A vizsgálat a systemás lupus erythematosus (SLE) betegségnek és a gyógyszer okozta lupusnak a felismerését segíti. Ezen kívül a vizsgálat alkalmas bizonyos autoimmunbetegségek kizárására. A vizsgálat eredménye, és annak klinikai értékelése nagyban függ attól, hogy mennyire célzott a vizsgálat, mekkora az autoimmun betegség valószínűsége a beteg tünetei és a látott klinikai kép alapján. A szakirodalom alapján minél kevésbé célzottan rendelik a vizsgálatot, annál alacsonyabb lesz a betegség pre- és poszt-teszt valószínűsége. A „pre-teszt” valószínűség emelkedésével nő a teszt pozitivitásának valószínűsége is.
A pozitív eredmény autoimmunbetegségre utal, de további specifikus vizsgálatok szükségesek a végleges diagnózis elkészítéséhez. Fontos tudni, hogy az ANA vizsgálat eredménye pozitív lehet azoknál is, akik nem szenvednek autoimmunbetegségben. A megfigyelések szerint az álpozitív ANA eredmények gyakorisága az életkor előrehaladtával nő.
Az SLE-s betegek 95%-a ANA pozitív. Ha egy beteg SLE-re jellemző tüneteket mutat (például arthritis, kiütések, thrombocytopenia), akkor nagy a valószínűsége, hogy SLE-je van. Ebben az esetben az ANA pozitivitás segíthet alátámasztani az SLE diagnózisát. Szükség esetén két másik vizsgálat, az anti-dsDNS és anti-SM antitest vizsgálat segíthet az SLE diagnózisának megerősítésében. Ha az anti-dsDNS autoantitest akár kis mennyiségben is előfordul, az SLE-re utal. A anti-SM antitestnél a nagymennyiségben történő megjelenés jellemző az SLE-re.
Egyéb kórképek, ahol pozitív ANA eredmény található:
- Sjögren syndroma: Itt az érintett betegek 40-70%-a pozitív az ANA vizsgálatra. A pozitív eredmény alátámasztja a diagnózist, de a diagnózis kimondható más tényezők alapján is úgy, hogy nem történik ANA vizsgálat. Egyes laboratóriumok felkészültek az ANA két altipusának, a ribonukleoprotein SSA és SSB kimutatására is. Ha ezt a vizsgálatot enzim immunassay módszerrel végzik, akkor a Sjögren betegekben az SSA autoantitest előfordulásának gyakorisága 90% vagy annál magasabb is lehet.
- Scleroderma: Itt az érintett betegek 60-90%-a pozitív az ANA vizsgálatra. Itt további vizsgálatok segíthetnek a betegség két formájának – korlátozott vagy kiterjedt –megkülönböztetésében. A kiterjedt forma a súlyosabb. A korlátozott forma jobban összefügg az ANA anticentromer mintázatával (anticentromer vizsgálat), míg a kiterjedt forma az anti-Scl-70 autoantitest megjelenésével jellemezhető inkább.
- ANA pozitivitás mutatkozhat Raynaud kórban, juvenilis idült arthritisben vagy az antiphospholipid syndromában is, ilyenkór a kezelőorvos a klinikai tünetekre és a kórtörténetre támaszkodhat a diagnózis elkészítésekor.
A negatív ANA eredmény arra utal, hogy az SLE nem valószínű. Ha csak mérési hibára nem gyanakszunk, akkor a negatív ANA vizsgálat mihamarabbi ismétlése nem szükséges. Fontos tudni azonban, hogy az autoimmunbetegségek változnak az idő múlásával, ezért célszerű egy későbbi időpontban megismételni az ANA vizsgálatot.
Általában: Egyes ritka esetektől eltekintve további autoantitest vizsgálat nem szükséges, ha az ANA vizsgálat negatív eredményt adott.
Az 1:40 titerben észlelt pozitivitás sok esetben önmagában nem jelent betegséget, de az 1:160 titerben pozitív lelet mindenképpen további diagnosztikai lépéseket indokol.
Az ANA vizsgálat elvégzendő szisztémás autoimmun betegségek, SLE és rokon kórképek, ill. autoimmun hepatitis gyanúja esetén, valamint JIA diagnózisa esetén differenciáldiagnosztikai és prognosztikai céllal.
Mintázat: a) homogén (a DNS/hiszton elleni antitesteket jelzi és gyakori SLE-ben), b) pettyes/granuláris (ez a leggyakoribb és ENA-ra: pl. Sm, RNP, SS-A/B-re, stb. utal), c) nucleolaris (elsősorban sclerodermában fordul elő).
A mintázat csupán orientációra szolgál, nem diagnózis!
ENA vizsgálat
A legtöbb esetben negatív ANA mellett nem szükséges az ENA panel elvégzése. Amennyiben nincs jelen anti-nukleáris (ANA) antitest, valószínűtlen, hogy pozitív legyen valamely specifikus ENA teszt eredménye. Amennyiben az ENA panel komponensei elleni vizsgálati eredmény negatív, de a klinikai tünetek fennállnak, akkor a mérés megismétlése szükséges. Új mérés abban az esetben is javasolt, amikor a már diagnosztizált betegben egyéb autoimmun kórképre utaló, új klinikai tünetek jelentkeznek.
A kezelőorvos ismételt mérést kérhet a fennálló kórkép aktivitásának, progressziójának követése céljából is.
Az autoimmun kórképek diagnózisa általánosan a jellegzetes klinikai tünetekre és az autoantitest vizsgálatok eredményeire épül. Az ENA panel teszt elvégzése segít kimutatni és elkülöníteni a különböző autoimmun kórképeket. Az ENA panelben levő autoantitestek az autoimmun betegek nagy százalékában kimutathatók, míg ritkábban fordulnak elő olyanoknál, akik nem autoimmun betegek.
Az ENA panel tagjaira kapott pozitív és negatív értékek mintázatát a klinikai állapottal összefüggésben kell értelmezni. Amennyiben valakinek autoimmun kórképre utaló tünete van, és az azzal összefüggésbe hozható ENA autoantitest eredmény pozitív, akkor valószínű, hogy a betegség fennáll. Amennyiben valakinek tünetei vannak, de autoantitest negatív, az azt jelentheti, hogy még nem termelődtek antitestek, de jelentheti azt is, hogy a tünetek más okra vezethetők vissza.
|
Anti-RNP |
Kevert kötőszöveti betegségben (MCTD) 95-100%-ban pozitív, előfordul SLE-ben és sclerodermában is. |
|
Anti-Sm |
Az SLE-s betegek 30%-ában pozitív, specifikus marker antitest ebben a betegségben |
|
Anti-SS-A (Ro) |
Sjögren szindrómában 75%-ban pozitív, előfordul még SLE-ben, sclerodermában |
| Anti-SS-B (La) |
Sjögren szindrómában 60%-ban pozitív, előfordul még SLE-ben, sclerodermában. Ritkán jelen van SS-A nélkül. |
|
Scl-70 |
Sclerodermában 60%-ban pozitív, magas specificitású marker antitest ebben a kórképben. |
|
Anti-Jo-1 |
Polimiozitiszben előfordulási gyakorisága 30%. Kimutatható még pulmonáris fibrózis kórképben. |
Anti- dsDNS antitest
A dsDNS elleni antitest a sejtmag alkotóelemei ellen képződő autoantitestek (antinukleáris antitestek, ANA) csoportjába tartozik. Az ellenanyagok normális esetben a szervezet fertőzések elleni védekezését segítik. Az autoantitestek azonban nem a szervezet védekezőképességéhez járulnak hozzá, hanem egy kóros ellenanyagtípust képviselnek, ami az immunrendszer működésének zavara következtében jön létre. Autoantitestek ugyanis rendszerint akkor jönnek létre, amikor az immunrendszer nem tud különbséget tenni a „saját” és „nem saját” struktúrák között, vagy a saját szervezetet felépítő fehérjéket (vagy egyéb anyagokat) is veszélyesnek ítéli meg. Ez azt eredményezi, hogy az immunrendszer tévedésből a saját szervezet egészséges sejtjeit támadja meg, ami a szervezet szöveteinek és szerveinek károsodásához vezet. Amint az a nevükből is következik, a dsDNS elleni antitestek célpontja az örökítőanyag (DNS), ami a sejtek magjában található. Az anti-dsDNS ellenanyag vizsgálat képes kimutatni ezeknek az auto-antitesteknek a jelenlétét a vérből.
Ugyan a dsDNS elleni antitestek kisebb mennyiségben számos különböző betegségben előfordulhatnak, a magas szérumszint elsősorban SLE diagnózisát veti fel. Az SLE egy szisztémás autoimmun betegség, ami a szervezet különböző szöveteit és szerveit érinti, mint például a vesét, az ízületeket, az ereket, a bőrt, a szívet, a tüdőt és az agyat. Az anti-dsDNS ellenanyag vizsgálat más laboratóriumi vizsgálatokkal együtt segíthet az SLE diagnózisának felállításában és a betegség elkülönítésében más autoimmun betegségektől.
Az SLE egyik súlyos szövődménye a lupusz nefritisz, amit a vesékben zajló gyulladás jellemez – és aminek következtében fehérje jelenhet meg a vizeletben, illetve ami magas vérnyomáshoz, vagy akár veseelégtelenséghez is vezethet. A betegség hátterében az áll, hogy a szervezetben keringő autoantitestek az antigénjükhöz kötődve kiválnak a keringésből és lerakódnak a vesékben. Egy lupusz nefritiszben szenvedő beteg vérében mért magas anti-dsDNS ellenanyagszint (titer) általában arra utal, hogy éppen aktív gyulladás van és emiatt a vesék károsodnak.
Elsőként általában egy ANA vizsgálatot végeznek, amikor felmerül a gyanú, hogy a páciensnek autoimmun betegsége lehet. Ugyan az SLE-ben szenvedők 95%-ában pozitív ennek a vizsgálatnak az eredménye, igen sok egyéb állapotban kaphatunk még hasonló eredményt. A dsDNS elleni antitestek kimutatása jóval közelebb vihet ilyenkor a diagnózishoz, hiszen ez elsősorban SLE-ben jelenik meg. Sajnos azonban csak az SLE-s betegek 50-70%-a ad pozitív reakciót, ami azt jelenti, hogy a negatív vizsgálati eredmény nem zárja ki az SLE fennállását. Ha valakinek van egy pozitív ANA eredménye, akkor viszont a dsDNS elleni antitestek kimutatása segíthet annak eldöntésében, hogy a sok hasonló tünettel járó autoimmun betegség közül az SLE lehet-e a legvalószínűbb diagnózis.
A dsDNS elleni antitesteket gyakran más, az SLE felismerését szintén segítő autoantitestekkel együtt vizsgálják. Ilyen autoantitest például az anti-Sm (Smith autoantitest), ami szintén az antinukleáris antitestek csoportjába tartozik. Az anti-Sm antitest az extrahálható nukleáris antigének (ENA) közé tartozik és gyakran a csoport többi tagjával együtt, egy ENA panelben történik a meghatározása. A klinikai kép és a felmerülő egyéb betegségek függvényében a kezelőorvos azért is kérhet további autoantitest vizsgálatokat, hogy a felmerülő egyéb autoimmun betegségeket kizárhassa, vagy éppen az SLE egyes alcsoportjait is felismerhesse. Ilyenkor gyakran kérik például a hiszton elleni autoantitestek kimutatását (ami gyógyszer indukálta lupuszra utal) vagy egy antifoszfolipid antitest panelt.
A dsDNS elleni antitestek kimutatását akkor kéri az orvos, ha a betege tünetei vagy egyéb vizsgálati eredményei alapján felmerül az SLE gyanúja és pozitív lett az ANA eredménye – különösen akkor, ha az ANA immunfluoreszcens festődési mintázata „homogén” vagy „finoman granulált”. Az SLE lehetséges tünetei közé tartozik például:
- Izomfájdalom
- Ízületi gyulladásra utaló fájdalom egy vagy több ízületben (de a gyulladás nem károsítja az ízületet)
- Vörös folt (pillangó eritéma) az arcon, aminek az alakja gyakran egy pillangóra hasonlít, amely az orron ülve az orcákra terjeszti ki a szárnyait
- Hőemelkedés vagy elhúzódó, de nem túl magas láz
- Hosszan tartó fáradtságérzés
- A bőr fényérzékenysége
- Hajhullás és súlyvesztés
- A kéz és a lábak zsibbadása vagy bizsergése
- Egyes szervek gyulladása és következményes károsodása (melyek között gyakran tapasztalható a vesék, a tüdők, a szív, a szívburok, a központi idegrendszer és az erek érintettsége).
A dsDNS elleni antitestek kimutatását rendszeres időközönként is kérheti a kezelőorvos a betegség aktivitásának, illetve az időnkénti fellángolások nyomon követésére SLE-s betegeknél. Akkor is érdemes lehet egy kis idő elteltével megismételni, ha a diagnózis felállításakor az első vizsgálati eredmény negatív volt, de a tünetek változatlanul fennállnak és a klinikai kép erősen SLE-re utal.
A dsDNS elleni antitest kimutatásának eredménye a beteg kórtörténetének, panaszainak és egyéb vizsgálatok – különösen az egyéb autoantitest kimutatások – eredményének függvényében értékelhető.
A dsDNS elleni antitestek nagy mennyisége a vérben erős érvet szolgáltat az SLE diagnózisának felállításához. Rendszerint igen magas értékek mérhetők a betegség fellángolása alatt, vagy azt röviddel megelőzően. Ha egy betegnek a dsDNS elleni antitest eredménye pozitív és fennállnak az SLE tünetei, akkor nagy valószínűséggel a beteg SLE-ben szenved. Különösen nagy a valószínűsége a betegségnek, ha a dsDNS elleni antitestek mellett anti-Sm antitestek is jelen vannak.
Az SLE kivizsgálása során kimutatott nagy mennyiségű (magas titer) dsDNS elleni ellenanyag jellemzően arra utal, hogy éppen aktuálisan is gyulladás áll fenn, illetve hogy a vese károsodik. A dsDNS elleni antitestek alacsony szintje negatív vizsgálati eredménynek számít, azonban nem zárja ki teljes egészében az SLE fennállását. A betegeknek ugyanis csak mintegy 50-70%-ánál kapunk pozitív vizsgálati eredményt. A dsDNS elleni autoantitestek más autoimmun betegségekben is megjelenhetnek (jellemezően alacsony vagy mérsékelten emelkedett mennyiségben). Ezek közé a betegségek közé tartozik például a Sjögren szindróma vagy a kevert kötőszöveti betegség.