Lisztallergia vagy gluténérzékenység?

Lisztallergia? Gluténérzékenység? Melyik mit jelent pontosan? 

Lisztallergia

A lisztallergia sokféle tünetet okozhat, azonban leggyakrabban az asztma, az ekcéma (vagy atipikus dermatitisz), a csalánkiütés, szénanátha (allergiás rhinitis), angioödéma, hasi görcsök, hányinger, hányás utalhat rá. A búzalisztet nem ritkán a testmozgás által kiváltott anafilaxiával összefüggésben említik, ahol az allergén és a fizikai aktivitás együttesen idéznek elő anafilaxiás sokkot. 

A cöliákiát a búza, az árpa, a rozs és a zab gliadin nevű anyaga váltja ki, és életre szóló elváltozást jelent. A lisztallergia ugyanúgy, mint a tej-, tojás-, szójaallergia, az IgE-termeléssel járó tápallergiák csoportjába tartozik, és kivizsgálására, kezelésére ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a többi táplálékallergiára vonatkozóan. Cöliákiában más ellenanyagokat (antiendozimum és szöveti tarnszglutamináz antitesteket) lehet kimutatni, és a bélből szövettani vizsgálatot is végeznek a diagnózis igazolására.

Milyen ételeket kerüljön a lisztallergiás?

A búza alapgabona a nyugati országokban, így az ételek széles választékában megtalálható. Különös óvatossággal kell eljárni ezért az ételválasztásban. 

Kerülendőek:

• Valamennyi tésztaféle (kenyér és pizza), kivéve a búzamentes lisztekből készülteket
• Metélt-tészták, akár tojással, akár tojás nélkül készültek
• A sütőporok némelyike
• Palacsintatésztában sült és rántott ételek
• Liszttel sűrített ételek, mártások
• Konzervételek
• Dresszingek, barbecue-szósz, szójaszósz, egyéb szószok és ételizesítők
• Sör
• Édességek (különösen a nugátfélék)
• Kolbász- és fasírtfélék, valamint olyan ételek amelyek zsemlemorzsa felhasználásával készültek. 

Lisztérzékenység (glutén-intolerancia)

Amikor a szervezet saját maga ellen támad, és öli a sejteket, akkor ezeket gyűjtőnéven autoimmun betegségeknek hívjuk. Ilyen autoimmun betegség a diabetes, egyes pajzsmirigy betegségek, szklerózis multiplex, és a lisztérzékenység is. Az autoimmun folyamatok sajátsága, hogy már meglévő betegség mellé gyakrabban társul be egy másik is. Emiatt különös gonddal figyeljük magunkat, és ha bármi szokatlant észlelünk kereesük fel orvosunkat! 

Ismert dolog, hogy a lisztérzékenyek vérében autoantitestek mutathatók ki, melyek a normál kötőszövettel reakcióba lépnek. 

Ezek:

• Transzglutamináz elleni antitestek
• Endomizium elleni antitestek
• Deamidált gliadin peptid 

A szöveti transzglutamináz elleni antitestek (IgA és IgG) kimutatása jelenti a cöliákia gyanú esetén az első vizsgálatot. Immunológiai laboratóriumok deamidált gliadin peptid IgA és IgG tipusu antitesteket is vizsgálnak. Kevés laboratórium végzi az endomizium elleni antitest kimutatását (EMA). Coeliakia követésre a transzglutamináz IgA és IgG ellenanyag vizsgálat javasolt. (A Gellért Laborban az összes vizsgálat elérhető!) 

Duodenum nyálkahártyából (gyomortükrözéses vizsgálat során) nyert szövettani mintavétel egyértelműen igazolja a gyulladást és annak fokát is (Marsh klasszifikáció). Glutén okozta bőrgyógyászati eltérés – dermatitis herptiformis During - során a bőrbiopsziában végzett IgA depozitum kimutatása jelenti a kórismét. 

A szerológia és szövettan pozitivitását követően beállított gluténmentes diéta a tünetek megszűnését eredményezi. 

A lisztérzékenység, cöliákia vagy gluténérzékenység autoimmun betegség, ami az egész szervezetet érinti. A lisztérzékenység kiváltója a gabonafélékben található glutén egyik fehérjecsoportja a gliadin. A lisztérzékenység név némiképp félrevezető, mert az érzékenységet okozó anyag, a glutén nem csak a búzalisztben fordul elő. A kórkép továbbá nem tévesztendő össze a búzával szembeni allergiával, mely a búzafehérjékre adott akut reakció, ami súlyos esetben sokkos állapothoz, ún. anafilaxiához vezethet.

A betegséget az egyes prolamin fehérjékkel szembeni immunológiai intolerancia okozza az arra genetikailag hajlamos egyénekben. Ezek közé tartozik a búzában található gliadin, a rozsban előforduló szekalin, vagy az árpában jelen lévő hordein, melyek a glutén alkotóelemei. Ezek a fehérjék ellenállnak az emésztőenzimeknek, majd a bélbe jutva a szöveti transzglutamináz enzim módosítja őket és az immunrendszer aktiválásán keresztül helyi gyulladásos reakciót okoznak, ami hosszú távon a bélnyálkahártya károsodásához, a bélbolyhok eltűnéséhez vezet, ezáltal csökken a felszíváshoz rendelkezésre álló nyálkahártya felület.

• A tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok felszívódása zavart szenved, és hiánybetegségek alakulnak ki.Elsősorban a vékonybél kezdeti szakasza sérül, de lehet az elváltozás kiterjedtebb is.
• A jellemző tünetek közé különböző emésztőszervi panaszok tartoznak, pl. hasmenés, vagy épp székrekedés, puffadás
• Felnőttekben a testsúly csökkenése, míg gyermekkorban a súlygyarapodás elmaradása is felhívhatja a figyelmet a kórképre.
• A betegség ezek mellett egyéb általános tünetekkel is járhat (pl. fáradékonyság, rossz közérzet, stb.), de lehet teljesen tünetmentes is.[6] Kezeletlen betegség esetén fokozódik a vékonybélben előforduló rosszindulatú tumorok kockázata is.

A lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható, az egyedüli hatásos kezelés az életen át tartó gluténmentes diéta, mellyel a beteg tünetmentessé tehető, illetve az idejében kezdett diétával jelentősen csökkenthető a kórképpel járó egyéb szövődmények kockázata is (pl. meddőség, tumorok).

A lisztérzékenység előfordulása az egyes földrajzi régiókban jelentős különbségeket mutat, becslések szerint a világ népességének kb. 1 százalékát érinti.

A glutén-intolerancia felismerése,  a lisztérzékenység tünete

• A lisztérzékenység a bélben zajló kóros immunreakció miatt leggyakrabban emésztőrendszeri panaszokkal jár, azonban a betegség tünetei nem specifikusak, más kórállapotokban is előfordulnak.
• Gyakori tünet a zsírszékelés (steatorrhoea) és az étkezéseket követő puffadás, hasmenés vagy székrekedés, esetleg alhasi diszkomfort vagy fájdalom.
• A felszívódási zavarok miatt mindez fogyással társulhat, illetve gyermekkori betegség esetén nem kellő mértékű a gyermek súlyfejlődése.
• Enyhébb formában a betegség esetleg csak általános panaszokkal járhat, vagy csak a tartósan fennálló vérszegénység (anaemia) utal a jelenlétére.
• A felnőttkori lisztérzékeny betegek 50 százaléka elsősorban nem emésztőszervi panaszokkal jelentkezik az orvosánál, ami a bélen kívüli (extraintestinális) tünetek jelentőségére hívja fel a figyelmet (meddőség, csontritkulás, ízületi panaszok).

A gyermekkori lisztérzékenység egyéves kor körül kezdődik a liszt tartalmú élelmiszerek bevezetésével. A gyermekek hasi fájdalomról panaszkodnak, szomorú arckifejezésűek, a fejlődésben visszamaradnak, a nemi érés késik.

A felnőttkori esetek sokáig felfedezetlenek maradnak, hiszen nem járnak ilyen tipikus tünetekkel, és hirtelen rendkívüli elváltozásokkal. Nőknél a betegség meddőség, menstruációs zavarok, gyakori vetélés, halva szülés, magzati fejlődés rendellenességek formájában is jelentkezhet.

A lisztérzékenység tünetei

Emésztőrendszeri glutén-intolerancia tünetek

• Hasmenés
• Puffadás
• Zsírszékelés
• Kialakulhat tejcukor érzékenység is
• Gyakran a teljes kivizsgálás hiányában IBS merül fel főleg a bizonytalan hasi panaszok miat
• Fennáll a vékonybél fekélyes gyulladása
• A szájban afták jelentkeznek

A glutén-érzékenység következtében fellépő hiánytünetek

• Vitaminok, ásványi anyagok hiánya (kálcium, D, A , K vitamin)
• Vashiány
• B12 vitamin és folsav hiány
• Szénhidrát és zsírfelszívódás zavarai

A lisztérzékenység bélrendszeren kívüli (extraintesztinalis) tünetei

A betegség sokszor nem is elsődlegesen emésztőszervi tünettel jelentkezik, hanem a felszívódási zavar következtében kialakuló valamilyen hiánybetegségként, illetve ezek kombinációjaként is változatos tüneteket okozhatnak:

• általános rossz közérzet
• fáradékonyság
• fejfájás
• pszichés problémák
• hajhullás

Egyéb autiummun betegségek esélye Glutén-intolerancia esetén

A lisztérzékeny betegekben az átlagnépességhez képest jelentősen gyakrabban alakulnak ki egyéb autoimmun betegségek is.

• cukorbetegség
• autoimmun eredetű pajzsmirigy betegség (Hashimoto betegség, Graves szindróma)
• autoimmun májbetegség
• Sjögren szindróma
• Reumatoid artritisz

A lisztérzékenység megállapítása

A glutén-intolerancia diagnózis felállítása egy szakmai munkacsoport által 2013-ban felállított kritérium rendszer alapján javasolt. A lisztérzékenység diagnózisa tehát többféle vizsgálat együttes eredményén alapul, figyelembe kell venni a beteg tüneteit és kórtörténetét, a szerológiai és a vékonybél szövettani vizsgálatokat, és ezek együttes eredményei alapján állapítható meg a betegség. A laboratóriumi vizsgálatok mellett a vékonybélbiopszia továbbra is fontos részét képezi a gluténérzékenység diagnózis megerősítésének, kivéve gyermekek esetén.

A betegek lisztérzékenységre vonatkozó öndiagnózisa gyakran az igen elterjedt ételintolerancia és/vagy ételallergia teszteken alapulnak. Az ételintolerancia tesztet már saját maguknak is el tudják végezni, és a liszt vagy glutén pozitivitás esetén már fel is állítják a diagnózist. Ebben az esetben olyan IgG tipusú ellenanyag kerül kimutatásra, ami nem a transzglutamináz elleni antitest. Lisztallergia során IgE tipusú ellenanyagot mutatnak ki, ami pozitivitása szintén nem a cöliákiát igazolja. A cöliákia kimutatására kialakított gyorstesztek ezzel szemben a transzglutamináz elleni IgA antitestet mutatják ki. A beteg IgA hiánya esetén a cöliákia kimutatására vonatkozóan a gyorsteszt ál-negativ eredményt fog adni. A klinikai kép alapján is indokolt esetekben el kell végezni laboratóriumi teszttel a transzglutamináz IgA mellett transzglutamináz IgG antitest vizsgálatot is.

A lisztérzékenység laborvizsgálat 

A lisztérzékenységnek lehetnek nem-specifikus, általános laborjelei, melyek a felszívódási zavarra utalnak, így a rutin laboratóriumi vizsgálat során csökkent lehet a vér hemoglobin, vas, kalcium, összfehérje, albumin, koleszterin vagy vércukor szintje. A betegségre specifikus laborvizsgálatokat a különböző szerológiai tesztek jelentik, melyek során a beteg vérszérumában keringő, a betegségre jellemző kóros autoantitesteket mutatják ki.

Ezek közül három emelhető ki:

• szöveti transzglutamináz ellenes antitest (a-tTG), mely az ellenanyag izotípusától függően lehet IgA (tTG-IgA) vagy IgG (tTG-IgG)
• anti-endomízium antitest (EMA)
• deamidált gliadin peptid (DGP) ellen termelődött ellenanyag (a-DGP)

Az anti-tTG IgG specificitása szintén magas, szenzitivitása azonban jóval alacsonyabb, ugyanakkor mivel a lisztérzékeny betegek kb. 2-3 százaléka IgA-hiányos, esetükben kiválthatja a tTG-IgA meghatározást. IgA-deficienciában emellett meghatározható még az anti-DPG IgG is, mely hasonlóan megbízható.

Az említett szerológiai tesztek mellett a vérből végzett HLA-DQ2 és DQ8 meghatározás is alkalmazható, bár kevéssé elterjedt. A HLA vizsgálat esetén a DQ2 és DQ8 pozitivitás önmagában alkalmatlan a betegség igazolására, azonban együttes hiányuk nagyon valószínűtlenné teszi a lisztérzékenységet, így elsősorban azoknál a betegeknél ajánlott, akiknél lisztérzékenység gyanúja áll fent, mégsem reagálnak a gluténmentes diétára. Negatív eredmény esetén valószínűsíthetően más betegség áll a panaszaik hátterében.

A vérvizsgálatok bevezetése óta a betegség már azoknál is felismerhető, akiknek a családjában már több lisztérzékeny is volt, de csak kevés vagy nem jellemző tünetet mutattak. 

SaveSave